● Mindenki kétféle beállítottságú lehet az élete során: vagy épít, vagy ültet. Az építőknek akár évekbe is beletelhet, mire elvégzik a feladatukat, de idővel befejezik, amin dolgoznak. Ekkor megállnak, és a saját maguk által épített falak rabjaivá válnak. Az építkezés befejeztével elveszti az értelmét. Akik ültetnek, olykor viharokkal küzdenek, és az évszakokkal, és csak ritkán pihennek. A kert azonban, az épülettel ellentétben, soha nem áll meg a növekedésben. Azzal pedig, hogy állandó figyelmet követel, egy nagy kalanddá teszi a kertész életét. (Brida)

● A harcosnak ahhoz, hogy hinni tudjon saját útjában nincs szüksége arra, hogy bebizonyítsa, hogy mások rossz úton járnak. (A Fény Harcosának kézikönyve)

● Mindig hajlunk rá, hogy nem létező dolgokról fantáziáljunk, s hogy ne lássuk meg azokat a nagy tanulságokat, amelyek pedig majd ki bökik a szemünket. (A zarándoklat)

● Az, hogy rátalálsz valami fontos dologra az életben, nem jelenti aut, hogy minden mást fel kell adnod. (Brida)

● A világ dicsősége múlandó, és nem az alapján kell mérni az életünket, hanem asszerint, hogy milyen döntéseket hozunk a személyes történetünk követéséről, az utópiánkban vakü hitünkről és az álmainkért valü harcról. Mindeannyian a saját életünk főhősei vagyunk, és sokszor a névtelen hősök hagyják a legmélyebb nyomot. (Székfoglaló beszéd a Brazil Irodalmi Akadémián)

● Az egyetlen mód arra, hogy helyes döntést hozzunk, az, ha tudjuk, melyik a hibás döntés. Azaz meg kell vizsgálni a másik utat, félelem és gyávaság nélkül, s azután dönteni. (A zarándoklat)

● A fény harcosa, mielőtt csatába kezd, kitárja szívét, és kéri az Isten bátorító erejét. (A Fény Harcosának kézikönyve)

● Örökre felejtsd el azt az elképzelést, hogy az út valami cél elérésének a módja. Valójában minden lépésünk megérkezés. Minden reggel mondd el magadban: "megérkeztem". (A portobellói boszorkány)

● Ha sokáig halogatjuk a szüretet, megrohad a gyümölcs. De ha a gondjainkat tesszük félre, mindig csak szaporodnak. (Az örödik hegy)

● Még nehezebb, hogy a magad útját megtaláld. Aju ben tzd választani, meghal az Úr szemében, bár továbbra is lélegzik, és járkál az utcákon. Minden létezőnek oka van: teneked csak meg kell tudnod különböztetni az átmenetit a véglegestől. (Az ötödik hegy)

● Ha kezdesz elígérni valamit, amid még nincs meg, akkor nem fogsz törekedni, hogy megszerezd.

● Ne feledd: soha ne légy öntelt az alázatosakkal szemben. És soha ne légy alázatos az önteltekkel szemben. (Történetek az önteltségről)

● Ahhoz, hogy valaki teljességben éljen, állandü mozgásban kell lennie, mert csak így különbözik minden egyes nao az előzőtől. (A zahir)

● Eljön majd a nap, amikor megnyílik az ajtó azoknak, akik kopogtatnak; akik kérnek, kapnak; akik sírnak, megvigasztaltatnak. (A valkűrök)

● Vannak pillanatok, amikor az ember kénytelen vakon bízni a megérzéseiben. (A zahir)

● A hegycsúcsra felvezető út mindig hosszabb, mint amire számít az ember. Ne hagyd magad megtéveszteni, biztosan eljön a pillanat, amikor kiderül, hogy ami közelinek tűnt, még nagyon messze van. (Hegymászók kézikönyve)

● A legegyszerűbb dolgok a legszokatanabbak, és csak a bölcsek láthatják meg őket. (Az alkimista)

● Amikor az ember valódi veszéllyel áll szemben, képtelen elfordítani a tekintetét, noha ez lenne a helyes és legbiztonságosabb lépés amit tehet. (A fekete alagút végén)

● A győzelem önbizalmat adhat, de nem szabad, hogy teherré váljon és a válladra telepedjen. (Amikor győzni tanulunk)

● A visszaszerzett kincsnek íze édesebb, mint a legédesebb méz. (A zahir)

● Az úthoz hozzátartozik az apró és finom dolgok tisztelete. Mindig ismerd fel a pillanatot, amikor fontos a megfelelő viselkedés. (A Fény Harcosának kézikönyve)

● Mindig legyenek kétségeid. Ha a kétségek megszűnnek, azt jelenti, hogy megálltál az utadon. (Brida)

● Mindig észre kellene venni, amikor egy időszak a végéhez ér. Amikor lezárul egy ciklus, bezáródik egy ajtó, véget ér egy fejezet - mindegy, hogy nevezzük, a lényeg az, hogy magunk mögött hagyjuk életünknek azokat a pillanatait, amelyek már elmúltak. (A zahir)

● Csak úgy kaphatunk képet arról, hogy kik is vagyunk, ha elfogadjuk a bennünk lévő vágyakat.

● Úgy alakul az élet, ahogy mi alakítjuk. De olyan dolgok is vannak, amelyekre az istenek köteleznek bennünket. Nem számít, hogy milyen okból teszik, és az is hasztalan, ha minden lehetőt megpróbálunk, hogy messziről elkerüljük ezeket a dolgokat. (Az ötödik hegy)

(C) azuritwilligut.gp